Wednesday 21 December 2011

Karácsonyfadíszek Afrikából // Christmas decorations from Africa

Még tart a nyári ruandai inspiráció. Ez a négy karácsonyfadísz a sokak által már ismert pólónyomdákon is használt afrikai motívumokkal készült: az összetartozás, egymás megértése, az ősök bölcsessége, és Isten mindenhatóságának üzenetét hozzák nekünk idén karácsonykor.
There is still some left from the summer Rwanda-trip inspiration: these christmas decorations were made with the same african symbols we used for t-shirt printing in Rwanda. They convey the message of interdependence, understanding each other, wisdom of our ancestors, and of the omnipotence of God, to us, this Christmas.

 Egyesével festettem, Samu aranyozta őket.
 I painted them one by one, Samu goldened them.
 

Gye nyame // “kivéve Istent” // "except God"
Sankofa // Visszatérni, visszatekinteni // To return, to look back
Osrane ne nsoromma // Hold és csillag // Moon and stars
Akoma ntoaso // Összekapcsolódott szívek // Linked hearts

A díszek megvásárolhatók, csakúgy, mint a Ruanda 2012-es falinaptár, pillanatképekkel az eddigi munkánkról, ruandai gyerekarcokkal, kezekkel, mosolyokkal.

Megvásárlásukkal az immár hivatalosan is bejegyzett Creative Planet Alapítvány Ruandában, utcagyerekekkel végzett munkáját segítitek.

A naptár (A4) ára 2000 Ft, a négy dísz (6x7cm, mikrohullámkarton) ára 1000 Ft. A díszeket lehet kérni piros, zöld, kék és fehér árnyalataiban, vagy vegyes csomagban, de bármilyen más kért színben is.

Minden kedves blogolvasónak szép karácsonyt!

The decorations can be bought, just as the 2012 Rwanda Calendar, made with photos of our work with street children this year. By buying them you support Creative Planet Foundation.
Merry Christmas to all my dear readers!

Tuesday 20 December 2011

Karácsonyváró

Samu születése óta vonat-rajongó, legalább annyira, mint én. A szombat délelőtti telki piacokon saját készítésű kókuszos süteményt árult, hogy kisegítse a karácsonyi angyalokat villanyvasút-ügyben... Mi más lehetett volna a karácsonyváró, mint egy vonat...

Bevallom, már tavaly belekezdtem...
 ...de csak idén készült el.
 Tervezésben mindig nagyon jó voltam - most is csak a vége felé tűnt fel, hogy mindössze 21 ablak van...
 De megoldottam: csak 4-én kezdődött a nyitogatás, jövőre meg elkészül még egy vagon.
 Az ablakokra számok kerültek...
 Mögéjük titkokban mesterkedő angyalok.
Reggelente nem gond Samut kirázni az ágyból, mert első dolga kiszaladni és megnézni, mit csinálnak ma az angyalok...

Hajba nagymama meséi

Anyai nagymamám 92 éves lesz februárban. Hat gyermeke, huszonhat unokája és húsz dédunokája van.
Karácsonyra készítettünk neki egy meséskönyvet, nyolc mese van benne, amiket gyerekkorunkban sokat mesélt nekünk, az agárdi nyaralóban, a nagy diófa alatt. Nem saját mesék, de nekünk mégis nagyon jellegzetesen "nagymama meséi". A Rigócsőr királyfi, A boldogság kék madara, Jancsi mikulása...
Három unokája közösen illusztráltuk. Én a "kék" meséket választottam.

Monday 7 November 2011

Logóterv // Creative Planet

Egy logó készül a Creative Planet Alapítványnak. Akinek van kedve, megírná egy kommentben, hogy

- szerinte mit ábrázol
- milyen a hangulata
- és bármi egyéb benyomás... jobbra repüljön, vagy balra...

Köszönettel veszem, nem vagyok vele teljesen elégedett, de nem tudom, mi vele a gond...



Friday 2 September 2011

Vásár-nap // Market day

Mindenkit szeretettel várunk jövő szombaton - és azután is minden másodikon!

Everyone welcome to our market day every second Saturday! Looking forward to meeting you there!


Tuesday 30 August 2011

Kipakolás a bőröndökből // Opening baggages

Hosszú lett az út idáig. Bár volt egy halvány sejtésem, hogy ez a párnapoként posztolás Afrikából inkább csak álom, de hogy ennyire...? Talán páran eltaláltatok a Creative Planet Alapítvány facebook oldalára, ahol azért sikerült néhány jegyzet erejéig hírt adnom, de a képek és rajzok csak lassanként, és némelykor igen kalandosan kerülnek elő a bőröndből. Utolsó előtti napon véletlenül kitöröltem 300 fotót a gépemről... ezek közben szerencsére meglettek, de úgy döntöttek, hogy mielőtt eljutnának hozzám, még megjárják a Galyatetőt öcsém laptopján... Így hát köszönöm a kitartást és türelmet (kvihangana, mondják Rwandában), apránként jönnek a rajzok, fotók és további beszámoló-jegyzetek a fb-oldalon, élőben pedig szept. 17-én délután 4-kor Telkiben, az Egészségnapon.

Most mindenesetre itt van az első néhány rajz, firka, skicc Ruandából, és jön majd a többi is.

Első téma: nők és cipelés. Nap mint nap láttam őket a környékbeli vörösporos, gidres-gödrös utcákban. Volt, hogy a kút körül guggoltak, mosták a zöldségeket és pakolták a kosaraikba. Volt, hogy az út mentén, karavánokban gyalogoltak, ki tudja hova, piacra vagy vízért, színes ruháikban, a nap ellen színes esernyőket tartva, hatalmas kosarak tele zöldség-gyümölccsel a fejükön, hátukon kisbaba, kezükben esetleg egy vagy két benzineskanna vízzel. (Ha én így közlekednék az utcán, egyrészt semmiképp sem tudnám ennyire elegánsan csinálni, másrészt egyértelműen elmebetegnek néznének.)

This ended up to be a long journey. Although I had a vague worry that posting daily from Rwanda is just a dream, but I did not think it would take me this long to create the first post. Those reading in Hungarian could follow me on fb where I managed to post some notes, although no photos or sketches, due to lack of time and net. I accidently deleted 300 of my photos, fortunately my brother managed to bring them back to life... So thanks for the patience (kvihangana in Kinyarwandan language), slowly but surely sketches and photos will start to come.

The first topic is women and carry. I saw them day by day on the neighbouring red dusty streets. Sometimes they would sit around the well washing their vegetables and fruits, arranging them in the baskets. Sometimes they would be walking in groups by the roadside in their colourful clothes, who knows where. Bright umbrellas held against the sun, huge baskets of crops on their head, a baby on their back, and maybe two petrol-cans full of water in their hands. (If I would go out to the street like this, I would be not a tiny bit as elegant as they are, on the other side everyone would think I am mad...)





Monday 1 August 2011

Kalap és táska // A hat and a bag

Marina készítette ezt a képet Lisszabonban. De ami fontosabb: a piros táska, látjátok, ott mellettem? Mónika varrta, már be akartam mutatni, csak nem volt rólunk kép... de most van, tehát: az első zsebébe pont belefér egy vázlatfüzet, belül kicsi zseb van a ceruzáknak, nagyobb zseb pénztárcának, végül pedig egy kis zöld madár üldögél rajta... Nagyon szeretem.

Marina made this photo in Lisbon. But most importantly: can you see the red bag beside me? It was made by a friend, especially for the sketching purpose: with a large pocket for a sketchbook, small pockets for pencils and brushes, another pocket for money and passport, and finally, a tiny green bird sitting on it. I love it, thanks, Monika.

Sunday 31 July 2011

Tovább // On and on

Ez a nyár már ilyen lett... megyek tovább.

Még egyet alszunk, és megyek a Balatonra - mondja Samu. Még kettőt alszunk és megyek Ruandába - mondja anya. Melinda már 5 hete Kigaliban, most két hétre csatlakozom hozzá, egy iskolában és egy utcagyerek központban fogunk tevékenykedni, foglalkozásokat tartani. Még nem látom kristálytisztán a facebook megközelítési lehetőségeit ott kint, de ha minden jól megy, a fb-on követhetitek a napjainkat. Itt a blogon csak a rajzokat közlöm majd, az élménybeszámoló a Creative Planet Alapítvány oldalán lesz olvasható.
This summer is about travelling, it seems... so on I go.
One more night and I am going to Lake Balaton - says my son. Two more nights and I am off to Rwanda.. My colleague, Melinda is already in Kigali since 5 weeks and now I join her for two weeks. We work in a school and a centre for street children. I am not yet clear about accessing Facebook there, but if all works out, you can follow us on the page of Creative Planet Foundation. Here on the blog I will only publish drawings of the trip, the written diary will be on fb.
A napokat Samu - aki úgy tűnik, a blogom állandó szereplője lett - is követi, de neki erre egy teljesen facebook-független felületet hoztam létre, íme.
To help Samu - my son who seems to have become a regular actor on this blog - count the days I created a facebook-independent tool for him - made of Daddy's morning teas - here:

Minden napra egy zsebecske (apa reggeli teáinak nyoma), zsebecskében apróság, üzenet, alulról fölfelé, az aznapit mindig levágva - ez remélhetőleg segít majd mérni az időt - persze könnyen lehet, hogy a napokat nem ő, hanem én fogom számlálni, mert ő tök jól meglesz nélkülem. Mindenesetre eddig 4 éjszaka volt a legtöbb, amit egymás nélkül töltöttünk, és ez legalább akkora kaland, mint Ruanda... 
A tiny pocket for each day with a little surprise - from the bottom to the top, one to open and cut off every day. This will hopefully help him measure time till I return - although it might rather be me who counts the days till seeing him again. It was 4 nights at most we spent apart so this will be an adventure just as well...

 


Tehát készülődés: a mai nap programja amellett, hogy Samut becsomagolom 3 hétre, a tegnap lerázott 55 kiló sárgabarack és 30 kiló szilva eltevése (az útból). És még mindig van a fán. A ruandai foglalkozásokra készülni még van másik 24 órám, bőséges.
So preparations: other than packing Samu's bag for 3 weeks, I have to make jam of 55kgs of apricots and 30kgs of plums we shaked off the trees yesterday... and there is still loads on the trees!! To prepare for the Ruanda trip I have another 24 hours... plenty.

Monday 25 July 2011

Lisszabon - Urban Sketchers' Symposium

Akkor hát itt az első nyom képekben.

Az elmúlt héten Lisszabonban gyűltek össze a világ minden részéről az Urban Sketcher-ek, azaz azok az emberek, akik jártukban-keltükben rajzban rögzítik, amit látnak, ami körülöttük történik. Történetek ezek, afféle résztvevő megfigyelés vázlatfüzetben rögzítve. See the world, one drawing at a time.

A vázlatfüzetemen kívül Lisszabon utcáit a talpamban és a derekamban őrzöm. A Travessa da Nazaré 22-be, ahol Andrea és két macska társaságában laktam, sok-sok lépcső és apró kanyargós utcácska vezetett föl, de este 10 fele, amikor hazaindultam, már magam mögött tudtam nagyon-nagyon sok lépcsőt és utcát.

So the first track in pictures. In the previous week urban sketchers gathered in Lisboa from all over the world. Urban sketchers are those people who never put down their sketchbook and whereever they are they keep a pictural track of what happenes around them. Stories, these are, something like participative observation in a sketchbook. See the world, one drawing at a time.
Other than my sketchbook I kept record of the streets of Lisboa in my spine and feet. Many tiny streets and steps led to 22 Travessa da Nazaré, where I lived during the symposium with Andrea and two cats. But by the evening when I set my way home, I already had many-many streets and steps behind me.


Lisszabon nappal és éjjel.
Lisboa day and night.


 Csempék minden mennyiségben - a házak falán, régiek...
Tiles everywhere - old ones on the house walls...
 
...és a metróban, a modern változat.
...and modern ones in the underground.

Olyan macskakő pedig sehol nincs, mint Lisszabonban - apró, és kézzel kirakott. Alább kicsit látszik a képeken. Reggeltől estig csoportokban jártuk a várost, rajzoltuk, és időnként összegyűltünk megnézni egymás munkáit. Fantasztikus élmény és inspiráció volt ez a csoport ember, akiknek a rajz a szenvedélye, de egyébként minden másban különböznek. És hát voltak itt jópáran, akik lenyűgöző színvonalon művelik ezt a műfajt. De erről sok részletet és képet lehet találni az USK blogon, én ide csak egy párat teszek föl.

A délelőtti és a délutáni városjárás között mindig volt két előadás. A szingapúri csoport arról mesélt, hogyan alkalmazzák ezt a városrajz műfajt közösségfejlesztésre a környékükön, meghíva a lakókat közös rajzolásra, és arról, mennyire máshogy látja az utcáját az, aki egyszer leül lerajzolni azt.
Jorge, aki portugál, vagy száz képet vetített, amit a világ különböző nagyvárosaiban, a metrón ülve készített a vele szemben ülő emberekről. Eredetileg semmi más célja nem volt, mint leküzdeni a saját félelmét attól, hogy embereket rajzoljon, akik ott ülnek tőle egy méterre. Aztán kinőtt belőle egy izgalmas projekt, a Subway life. Simonetta Olaszországból pedig egy földrengés által lerombolt városban, Aquilában készült rajzait vetítette le, ahol 50 urban sketcher közös akciója hívta fel a figyelmet a 60000 helyi, otthontalanná vált ember helyzetére.

You cannot see such cobble stones anywhere else in the world than they are in Lisbon. Very tiny and hand-paved. We had time to observe them carefully - we walked the city from dawn till dusk in small groups, drew its life, and sometimes gathered to look at each other's work. It was a fantastic time and inspiration to be with this group of people who all share the passion of drawing - while being different in everything else. And there were quite a few who do this on an extraordinary level. You can explore this on the USK blog, I am putting only a few pictures here.

Inbetween the morning and afternoon sketching session we always had two lectures. Tia from Singapore told us how they use urban sketching as a means of local community development, inviting the people from their neighbourhood to sketch together, and how different one looks at her/his street after having drawn it. Jorge from Portugal showd us some 100 portraits he made in undergrounds in 10 cities of the world. He initially started doing this to overcome his fear of drawing people and in the meanwhile it has grown to an exciting project, Subway Life. Simonetta from Italy shared with us her experiences of urban sketching in an earthquake-destroyed italian town, Aquila. It was a strong statement on how urban sketchers can take responsibility and political action.

Pedro (Lisbon) és Joeo (Buenos Aires) műhelyének termését nézegetjük.
Looking at the outcomes of Pedro and Joao's workshop, Sketch Mix.

  
Izabel (Lisbon) és Cathy (Dél-Afrika) műhelyén gesztusokat "gyűjtöttünk".
In the workshop of Isabel and Cathy we were collecting Urban Portraits.

 
 Eduardo Brazíliából (de 50%-ban magyar vérrel az ereiben) rajzolja Joao-t, aki rajzolja ...-t, aki rajzolja...
Gold-handed Eduardo from Brazil (but half-blood Hungarian) is drawing a portrait of Joao who is drawing ... who is drawing...
Ez pedig a 32. World Wide Sketchcrawl - azaz többszáz skiccelő szombat délután Lisszabon főterén - és egyidejűleg a világ sok pontján.
And this is the 32nd WW Sketchcrawl - a few hundred people sketching on the main square of Lisboa - and in other parts of the world.

Végül egy pár rajzom, Lisszabonból, -ról. Kísérletek mindenféle eszközzel és megközelítéssel. Lehet kommentálni, köszönettel veszek minden jó kritikát.
And finally a few sketches of mine made in Lisbon, about Lisbon. First experiments with different media and approaches. I am thankful for good feedback - as Matthew Brehm told us, it is the way to develop! Thanks, Matthew! :)
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ezek pedig én vagyok, két résztvevő interpretációjában:
This is me, interpretations of two USK participants, Omar Jaramillo and a kind portugese girl:
 
 
Ez pedig Samu, aki mindeközben a Balatonnál múlatta az időt:
And finally Samu, who spent all this time at the lake Balaton: